Azért van, ami örökre megmarad bennünk
Emlékszel még arra, milyen volt az, amikor kicsiként a szüleiddel együtt készültél a karácsonyra?
Számodra mi volt a legszebb része?
A sütés-főzés, ami közben anyukáddal néha-néha belekóstoltatok a finom csoki krémbe?
Vagy, amikor apukáddal a fát díszítettétek, de mindig lelopkodtátok közben a fáról a szaloncukrot?
Esetleg azt a részét imádtad a karácsonynak gyerekként, amikor az ajándékokat bontogattátok?
Hasonló apró dolgok azok, amik igazán megmaradnak a kisgyerekekben, és az apróságoknak is igazán tudnak örülni.
Emlékszem rá, hogy amikor én kicsi voltam, minden évben megkerestem a fánkon azt a pici angyalka díszt, aminek le volt kopva a fél ruhácskája.
De arra is emlékszem, hogy mindig legbelülre tettük a kék csomagolású kókuszos szaloncukrot, mert az volt a kedvencem, és ha onnan leszedtem, akkor édesanyám nem vette észre.
Ráadásul a fa díszítésénél mindig ugyanazt a dalocskát kellett énekelnünk, és anyukámékat már a hideg rázta tőle, annyira utálták nap végére, de azért énekelték velem ugyanúgy.